Kedves Édesanyák, Nagymamák!
Anyák napján megszoktuk már, hogy köszönetet mondunk az Édesanyáknak. De vajon gondolunk-e arra, hogy az a néhány szál virág, amelyet átadtunk, mi mindent fejez még ki a tiszteleten túl? Mit jelent pontosan az a gondolat, hogy „virágot a virágnak”?
„A növény két világban él és kettőt köt össze: a föld alattit (…), ahol az anyag van és a föld felettit (…), ahol a szellem van.” – írja Hamvas Béla, majd így folytatja: „Ezért a növényi lét nyílt, olyan, mint a híd vagy a kapu, nyitva kifelé és befelé, felfelé és lefelé. Nyíltabb, mint az emberé, aki a földtől már elvált és a föld alatti sötétség felé tehetetlen. A virág pedig a növény szellemi szerve, lélekszimbólum.”
Titkon minden férfi tudja, érzi, hogy a nők, az édesanyák olyanok, mint a virág. De nem csupán azért, mert a virág szimbolizálja szerelmüket, szépségüket, tisztaságukat, hűségüket és nemes egyszerűségüket, hanem azért is, mert Őáltaluk és Ővelük telítődik lélekkel a világ. Az édesanyák nemcsak láthatatlanul, észrevétlenül hordozzák vállukon mindannyiunk lelki terheit, de megteremtik azt a melegséget, otthont, elfogadást és befogadást, ami nélkül rideggé, igazi otthon nélkülivé, mi pedig ebben a világban hajléktalanná válnánk.