Iskolánk, - hagyományai szerint, illetve mint a megtisztelő Örökös Ökoiskola cím birtokosa, - ebben az évben is megemlékezett a víz világnapjáról.
Az osztályok előzetes feladatokat kaptak, de a gyerekek egyénileg is kipróbálhatták kreativitásukat.
Az alsós osztályok egy-egy közös alkotást készítettek „Víz alatt - víz felett” címmel. Nagyon érdekes, színes alkotások születtek.
Egyénileg, egy otthon készített, a víz témaköréhez kapcsolódó rajzzal, festménnyel nevezhettek az alsósok.
A felsős osztályok választhattak több téma közül (pl. az Ásványvíz nyomában, Vizek védelme, A víz, mint energiaforrás). A kiválasztott témát szabadon választott technikával, egy közös alkotáson keresztül kellett bemutatniuk. Az osztályok, tanáraikkal együtt dolgozva, nagyon kreatívak és lelkesek voltak. Igazán dekoratív és sok információt tartalmazó produktumokat nyújtottak be.
A diákok pályázhattak - a generáció digitális érdeklődését alapul véve - digitális fotóval is, a víz témakörében. Nagy örömünkre a tanulókat megmozgatta a lehetőség és szép képek érkeztek be az iskola e-mail címére.
Született egy vers is a víz világnapjára, Simon Nikolett nyolcadik osztályos diákunk tollából. Ezt a verset az osztályok munkáival, illetve a rajz-, és fotóversenyre beérkezett munkákkal együtt, iskolánk aulájában állítottuk ki.
A gyerekek, munkájuk jutalmaként a március 22-i víz világnapi műsor keretében oklevelet, ásványvizet, apró meglepetéseket vehettek át iskolánk igazgatójától.
Az iskolai rendezvényünkön túlnyúlóan bekapcsolódtunk a Soproni Vízmű Zrt. vers, próza és zászlótervező pályázataiba is.
Víz világnapi programjaink zárásaként, a Soproni Vízmű fertődi üzemmérnökségén tettek látogatást hetedikes és nyolcadikos tanulóink március 24-én, ahol ez alkalommal az ivóvíz kezeléséről hallhattak előadást.
A kiállítással, a szervezett programokkal - a gyerekek életkori sajátosságait figyelembe véve - igyekeztünk felhívni a figyelmet, a víz fontosságára és védelmére.
Simon Nikolett (8. oszt. tanuló): A Víz világnapjára
Gondolkodtál már azon legbelül,
Hogy milyen lenne az élet víz nélkül?
Ha még nem, elmesélek egy történetet,
Melyből a dolgokat majd megértheted.
Volt egy gyerek igen eszes,
Szerette őt a pereces.
Mikor iskola után hazament,
Magának egy vajas kenyeret kent.
S lefeküdt az ágyába,
Belelépett az álmába.
Mindenhol szárazság,
Hol van itt az igazság?
Miért nincsen itt a víz sokasága?
Miért száraz e nép királysága?
A gyerek elindult és egy nagy falút keresett,
Ahol elmondták miért lett mindenki elkeseredett.
A király az összes vizet magának akarja,
Bármi áron megszerzi és megtartja.
Mert ő elpazarolta a magáét,
Ezért használja a népét.
A gyerek elindult a gonosz királyhoz,
Hogy visszavigye a vizet a gazdájához.
Nagy fennhangon mondta a királynak,
Add vissza a vizet a népnek, s a világnak.
A király nagy haragra gerjedt,
S nem adta vissza a vizet.
Megparancsolta a szolgálóknak,
Hogy vegyék el a nyakláncát a fiúnak.
A fiú persze nem örült neki,
Mert e tárgyat nagyon szereti.
Kiderült, hogy a fiú nagy csodákra képes,
Olyanra, amire senki sem lehetséges.
Parancsot adott az összes víznek,
Hogy legyen újra része a földnek.
S a királyság újból virágzott,
S a föld újból ragyogott.
Ezért lett Suijin a japánok víz istene,
E történet egyetlen és igazságos főhőse
Gondolom, hogy most már tudjátok,
A víz jó, s remélem, tiszteletben tartjátok.
A víz életetek fontos része és a világ alkotóeleme,
Ezért ne hagyjátok, hogy kárba vesszen egyetlen cseppje.
