Húsvét. A keresztény - és ki merem mondani, az európai gyökerű - világ legnagyobb ünnepe. Sajnos erre az ünnepre is, mint annyi más ünnepünkre rátelepült az anyagi, az üzleti világ talmi csillogása. Egyre üresebbek templomaink a járványtól függetlenül is. Kopnak egyházi és világi hagyományaink. Lassan kihal a pirostojásfestés, a kerti felfedezés izgalma, a locsolás huncutkodása. Emlékszel kedves olvasó, amikor bandázva jártuk a falut és kopogtattunk be a lányos házakhoz? Nem aprópénzért, vagy pirostojásért, hanem a virtus miatt mentünk. Ugye de szép is volt? És a kislányok, akiket néha úgy kellett kirángatni a függöny mögül, de halálos sértődés lett volna, ha kimaradnak a locsolásból. Futva, kipirulva értünk a misére, ahol elesni sem tudtunk volna, olyan sűrűn álltunk a templomban. Manapság megdöbbentő, amikor különféle internetes csatornákon feltűnnek az utcai kérdezők: Mit ünneplünk húsvétkor? Néha nem is tudjuk, sírjunk, vagy nevessük a válaszokon. A nyulat, a tojást, a locsolás… hangzanak a válaszok.
De vajon hányan gondolkodnak el komolyan a húsvét igazi jelentésén, értik meg nagyszerű jelentőségét. Ki miként éli meg a húsvétra való felkészülés idejét és magát a feltámadást?
Nehéz és bonyolult korban élünk. A megfelelés és a megélhetés okozta nyomás sok-sok követ görget az utunkba. Köveket, amelyekbe reményeink és elvárásaink ütköznek. De pontosan húsvét az az időszak, amely lehetőséget ad arra, hogy megtaláljuk azt, aki elgörgeti a halál, a bűn, a félelem köveit. Hitünk alapját Jézus alkotja, és akkor is, amikor elcsüggedünk, amikor kudarcaink alapján ítélünk meg mindent, Jézus eljön és mindent megújít, feloldja csalódásainkat.
Húsvétra készülve felfedezzük, hogy életünk nem hiábavaló, nem ütközik sírkőbe. Egy mondat felrázza az asszonyokat és megváltoztatja a történelmet: „Mit keresitek az élőt a holtak közt?” (Lk 24,5). Miért gondoljátok, hogy minden hasztalan, hogy senki sem tudja elmozdítani a ti köveiteket? Húsvét a kövek elhengerítésének az ünnepe. Mindnyájan arra kaptunk meghívást ebben az időszakban, hogy megtaláljuk azt, aki eltávolítja szívünkből a legnehezebb köveket. Mindenekelőtt tegyük fel a kérdést magunknak: melyik az én eltávolítandó kövem? Mitől kell megszabadulnom, hogy ki tudjak lépni a fényre? Ki tud nekem segíteni, hogy eltűnjön az a zárókő?
Az asszonyok, akik Jézus sírjához mentek, nagyon meglepődtek az elhengerített kő látványán. Látván az angyalokat, „félelmükben földre szegezték tekintetüket” – mondja az evangélium (Lk 24,5). Nincs bátorságuk hozzá, hogy felemeljék tekintetüket. Hányszor megesik velünk is: jobban szeretünk összekuporodni saját korlátaink között, mert könnyebb egyedül maradni a szív sötét szobáiban, mint megnyílni akár az embertársaink felé.
Húsvét azt tanítja nekünk, hogy ismerjük fel, mi emberek az életre kaptunk meghívást! Tegyük fel a kérdést: életemben merre haladok?
Hányszor megtörténik, hogy miután találkoztunk az Úrral, visszatérünk a reménytelenségbe, újból előássuk bántalmainkat, lelkiismeretfurdalásainkat, sebeinket, elégedetlenségeinket, anélkül, hogy hagynánk, hogy a Feltámadt Jézus átalakítson bennünket.
Minden húsvétkor újabb esélyt kapunk arra, hogy megváltoztathassuk gondolkodásunkat, és élővé tegyük életünket!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott húsvéti ünnepeket minden fertőszéplaki polgárnak!
Húsvét. A keresztény - és ki merem mondani, az európai gyökerű - világ legnagyobb ünnepe. Sajnos erre az ünnepre is, mint annyi más ünnepünkre rátelepült az anyagi, az üzleti világ talmi csillogása. Egyre üresebbek templomaink a járványtól függetlenül is. Kopnak egyházi és világi hagyományaink. Lassan kihal a pirostojásfestés, a kerti felfedezés izgalma, a locsolás huncutkodása. Emlékszel kedves olvasó, amikor bandázva jártuk a falut és kopogtattunk be a lányos házakhoz? Nem aprópénzért, vagy pirostojásért, hanem a virtus miatt mentünk. Ugye de szép is volt? És a kislányok, akiket néha úgy kellett kirángatni a függöny mögül, de halálos sértődés lett volna, ha kimaradnak a locsolásból. Futva, kipirulva értünk a misére, ahol elesni sem tudtunk volna, olyan sűrűn álltunk a templomban. Manapság megdöbbentő, amikor különféle internetes csatornákon feltűnnek az utcai kérdezők: Mit ünneplünk húsvétkor? Néha nem is tudjuk, sírjunk, vagy nevessük a válaszokon. A nyulat, a tojást, a locsolás… hangzanak a válaszok.
De vajon hányan gondolkodnak el komolyan a húsvét igazi jelentésén, értik meg nagyszerű jelentőségét. Ki miként éli meg a húsvétra való felkészülés idejét és magát a feltámadást?
|
Ingyen WiFi Fertőszéplak központjában
