Az ország nehéz időket élt át az ’50-es években. A nélkülözés és a mostoha körülmények jellemzőek az élet minden területére.

A falunkat is megérinti a változások szele, így sokan elhagyják azt, és nyugatra mennek. Ki akarva, ki akaratlanul hagyja itt a szülőfaluját. Az itthon maradottaknak sem lesz könnyebb. Lassan kialakulnak azonban az új társadalmi élet körvonalai, és valamelyest az élet is élhetővé válik a ’60-as években. A falunkban sincs másként, a mindennapi megélhetésért folyik a küzdelem. Új lehetőségei a kulturális kikapcsolódásnak édes ízt kölcsönöznek az egyhangú mindennapoknak. Országos szinten szolgáltatnak zenei műsort, hogy a nép jól érezze magát. A siker nem is marad el, hiszen a táncdalfesztiválok és Ki mit tud?-ok után minden szövőnő táncdalénekesnő szeretne lenni. A mi kis falunknak nem igazán jutott ebből a félig-meddig mesterként kulturális varázsból. A vidéki ember dolgozott világostól sötétedésig, a szabad szombat ekkor még ismeretlen fogalom volt. A társadalom csak később tért át először az egyik szabad szombatra majd a mindkét szabadnapra. A helyi lehetőségekhez mérten megvoltak azok az alkalmak, amikor bálozni lehetett, vagy mulatozni. Ezeket a hétvégéket is csak akkor lehetett felhőtlen mulatozással és tánccal tölteni, ha nem kellett a szombati napot felajánlani egy „nemesebb cél érdekében”. Lassan bontakozott ki így a szórakozási lehetőség az ország szeglétének e kis településén.

A Repülj páva műsorban szerepelő asszonykórusban van egy falunkból származó tag is. Talán még az idősebbek emlékeznek rá, a fiatalabb korosztály már a műsorra sem. De van hagyományunk, ami a televízión keresztül eljut az egész országhoz. Igaz, nem tudják milyen gazdag ez a kis falu itt a Fertő mellett. De nem ám pénzben mért gazdagság ez! A csodaszép kéttornyú templomban szebbnél szebb énekek hangzanak fel vasárnaponként. A kocsma hangos a magyar nótától. A hagyományok élnek a dolgos hétköznapokban és talán ennek köszönhető az is, hogy fennmaradtak a mai napig is. Az élet, ha jobb nem is, de talán színesebb lett ezáltal. A falunkban több generáció próbálkozott tovább örökíteni a kikapcsolódás azon területét, ahol a zene kapta a főszerepet.

A modernebb élet újabb életformát hozott. A szombatok már szabadnapok, a búcsú több napos, az embereknek is több idejük jut szórakozni, kikapcsolódni. Van tűzoltó bál, sport rendezvény, amikor is zenéléssel telnek az órák. A világ elindul a diszkók és modern zenék felé. Az új hullám betört az országba is, s a fiatalok diszkókba járnak. A magyar előadók és zenekarok komoly sikereket érnek el a világban és itthon is.

Eközben nálunk még csendesen zajlik az élet. A diszkóláz, amely átalakítja Európa zenei ízlését, nálunk csak Eszterházán jelenik meg egy videodiszkó formájában. Nálunk mit tudnak tenni a fiatalok, hogy meglovagolják ezt a nem mindennapi lehetőséget. Legyünk őszinték, nem sok mindent. Legnagyobb probléma a felszerelés hiánya, a kezdetleges eszközök, a házilag készített kiegészítők. Nagy hátrányunk a nyelvismeret hiánya, mivel a legtöbb sláger angol nyelven hangzik el. Ki fordítja le, ki tudja hallás után megtanulni? Ezek és ehhez hasonló kérdések merülnek fel a ’80-as évek fiataljaiban.

A leküzdhetetlen akadályok ellenére a falunkban két együttes is alakult. Vállalva a nehézségeket igyekeznek a kor életformájához megfelelő zenei hátteret szolgáltatni. Az egyik zenekar a Spektrum nevet viselte. Tagjai: Bognár Tibor, Ánkhelyi Tibor, Fejes Jenő, Patonai Tamás. A lelkesedésük, a kitartásuk volt igazán nagy, de sajnos a nehézségek rövid idő alatt felmorzsolták a zenekart. A másik zenekar a Matróz nevet kapta. Az együttes tevékenysége nagyban meghatározta a falunk és környezetünk szórakoztatását ezen időszakban. Hogy miként alakult falunkban a szórakozási lehetőség, milyen úton alakult ki, milyen indíttatás kellett ahhoz, hogy ez megmaradjon, pár gondolatban tekintsük át.

A falunkban hosszú évtizedek teltek el a zenei élet finomításával. A szórakozás és kulturált kikapcsolódás mellett a közösségi élet meghatározói voltak az élőzenés rendezvények.  A zene melletti éneklés, dalolás hozzátartozott a falusi élethez.  A lakodalmas zenétől a magyar nótaéneklésig vannak hagyományai falunknak, amelyek a mai napig fennmaradtak. Az idősebb emberek visszaemlékezéseiből tudjuk felidézni azokat a pillanatokat, amikor a nehéz hétköznapokat feledve feltöltődtek az emberek a zene segítségével. A zene szeretete és közösségépítő ereje a fiatalokra is átterjedt, az egyik generációról a másiknak adva át a sokszor nehézségek árán megszerzett tapasztalatokat.

Családi indíttatásból korán zenekedvelő lett az a fiatalembert, aki a mai napig a minőségi és élőzene elkötelezett híve. Ma már nem csak falunkban őrzi a tiszta hang és élőzene kultúráját, hanem mint zenész, szélesebb körben képviseli ezt a nemes és falunk hagyományaiban is gyökeredző elhivatottságot.

Az „élőzene szólógitárosa”, Varga Pál emlékeiből tudhatjuk meg falunk zenei életének néhány részletét.

Családi környezetemben a zene a mindennapok része volt. Édesapám, majd bátyám is aktív részesei voltak a falunk zenei életének. Nagyon fiatalon megismerkedtem a zene fortélyaival. Részese lehettem az előttem lévő korosztály próbálkozásainak, miközben én magam is ismerkedni kezdtem a faluban uralkodó zenei stílusokkal. Elsősorban a faluban irányt adó Beatles, Illés, Fonográf együttesek zenéjével találkoztam. Gyorsan belecsöppentem abba a környezetbe, ahol a beat zenerajongó táborával körülvéve kezdett kibontakozni a zenei élet.

A kezdetek nagyon nehezek voltak, technika felszereltség szegényes, fellépési lehetőség nincs, csupán próbálkozások, amiket elértem a zenében.

Ekkor még magam sem gondoltam, hogy az egyszerű környezet milyen óriási lehetőséget tanít meg nekem. A technika fejletlensége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csak élőzenét játszottam, hallottam a faluban.

A nagy áttörést az 1985-ös év hozta, amikor is megalakult a Matróz együttes. id.Balogh Attila, Balogh László, Takács Károly, és jómagam alkottuk a zenekart. Helyi rendezvények, bálok mellett állandó fellépési lehetőséget kaptunk az 1986-ban nyíló Polgármester vendéglőtől. A kulturált szórakozás e kicsiny szigetén mi szolgáltattuk a minőségi zenét.

A Matróz együttes elhivatottságát erősítette a völcseji Lézer zenekar igényessége, amit a széplaki csapat példaként értékelt. A környék legismertebb szórakozóhelye a Kerthelyiség volt, ahol a zenekarok sokasága mutatkozhatott be a zenére éhes fiataloknak. A névadója, egyben alapítója voltam annak a Randy zenekarnak, akik a minőségi zenei áttörést képviselték abban az időben, szűkebb környezetünkben. A siker azonban ekkor sem tántorított el attól az iránytól, amit Széplakon elkezdtem. A minőségi zene meghatározója az élőzene, melynek alapjait a faluban kezdtünk lerakni és ebből a mai napig zenénk táplálkozik.

Gyökerei a zenémnek a mai napig őrzik azt a minőségi zenét, amit hajdanán a menedzselés, technikai feltételek hiánya, a fejletlen felszereltség kialakított. Egy dolgot akkor viszont megtanultam a Művelődési Ház lépcsőjén ülve, a házunk előtti padra támaszkodva, gitározva: ez az élőzene fontossága! A zenét azóta tudatosan művelem, ápolom.

A zenében az igazi tartalom egy tiszta hang megformálása, eljátszása hangszeren. Ez az alapja zenei kultúrámnak a mai napig.

A kezdetekben és napjainkban is így szól a zene: élőben!

A faluban sajnos nem minden hagyomány él már napjainkban. Nem járja a falut a zenélő cigány búcsúkor, nem hangos a kocsma a magyar nótától. De még mindig van mit megőrizni, továbbadni, útmutatást jelentő zenei elhivatottságot átörökíteni az utókornak.A mulatós zenét most még sokan keresik. A búcsúk, falunapok, sátras rendezvények elengedhetetlen része. Vajon meddig marad ez így? A fiatalok a DJ zenék, gépi zenék világában érzik jól magukat..

A számítástechnika az élet e területét is birtokba veszi. De hasznos ez a hagyományoknak? Ha csak támogatásra használjuk mindenképp, de az élet azt mutatja, itt is lassan kiszorul a hagyományos élőzene és a számítógép által lejátszott taktusok egyre nagyobb teret nyernek.

A zenében határ nincs, még napjainkban is keresik a zenei élet új lehetőségeit. Igyekezzünk hát támogatni falunkban is a hagyományos élőzenét játszó fiatalokat! Néha kicsit nehéz a környezetnek, de ha belegondolunk, érdemes kicsit tűrni az esetleges kellemetlenségeket, mert így marad töretlen az élőzene hatása.