Az első iskolai adat 1697-bol származik. 1697. november 2-án az egyház részéről Visitatio zajlott le, melybol az akkori iskoláról is történik említés. Az irat, amely a pannonhalmi levéltárban található csak néhány az iskolára vonatkozó adatot tartalmaz. Megtudhatjuk, hogy a községben volt iskola, melynek épülete romos. Az oskolamester Nagy Márton volt, vasvári származású és 23 éves, a tanításon kívül ellátta a kántori, a jegyzői és a harangozói tisztségeket is.

Érdekes adatokat találhatunk az akkori iskolákról Csóka Lajos O.S.B.: Sopron vármegye katholikus egyházi és tanügyi viszonyai III. Károly és Mária Terézia korában című művében. Így megtudhatjuk, hogy hazánk közoktatásügye, különösen az elemi fokon szomorú képet mutat.
A szorgalmi idő csak a téli hónapokra terjed, novembertől március közepéig. Fő tantárgy a hittan volt. Az alsó osztályban olvasásra tanították a nebulókat, a középsőben a helyes és szépírásra, a felső osztályban a számolás alapműveleteire. Az iskola nem volt ingyenes, tandíjat negyedévenként fizették a szülők 15-24-45 krajcárt. Ez képezte főleg az oskolamester járandóságát.

A következő iskolára vonatkozó adatok 1873-ból származnak. A Soproni Levéltárban található Évi jelentés a sopronmegyei iskolatanács 1873. évi muködéséről és a tankerületbeli népoktatásügy állapotáról című anyag a következőket írja: Az iskola jellege római katholikus. Az iskola állapota rossz. Építtetett az iskola 1854-ben, s egy tanteremmel rendelkezett. Az iskola felszereltsége 1 db fali olvasótábla, 1db földgömb, a db Magyarország falitérkép, 1db természetrajzi falitérkép és 1 db számológép. A tankötelezett tanulók száma: 6-12 éves koruak 76 fiú és 77 leány, összesen 153 tanuló, közülük mindennap iskolába járt 143.
Az ismétlő iskolában, ahova a 12-15 éveseknek kellett járniuk, hetente csak egy alkalommal tanítottak. Az iskolában 1872.ben 1 rendes tanítót, 1873-ban 1 segédtanítót is alkalmaztak.

Jelentős változást hozott az iskola történetében 1904.- Az iskola építője Pokker János volt, róla emlékezett meg születésének 150. évfordulója alkalmából 2000. augusztus 18-án 18 fertőszéplaki régi diák. Ebből az alkalomból emléktáblát helyetek el az iskola falán.
A régi 1854-ben épült iskolaépületet lakássá alakították, s helyette az eszterházi hercegség a 20 éves vadászati bér fejében felépítette a 3 tantermes, 1 tanítói lakással rendelkező iskolát. Ettől az időponttól számíthatjuk az iskolát 3 tanerősnek. Errol az iskoláról írásos feljegyzések nem maradtak fenn, de a községben élok elbeszéléseiből sokat megtudhatunk.
Az 1800-as évek végén két tanítója volt az iskolának: Kotsis István és Róth Lajos. Kotsis István pedagógiai pályafutásának csaknem teljes egészét Fertőszéplakon töltötte, 50 évi szogálat után1926-ban ment nyugdíjba. 1904-ben harmadik tanerőként Reszler Simon került a községbe.

Az iskolában tanítottak 1948-ig: Kotsis Jolán, Bogner József, Schubert Miklós, Kenessei László, Menyhárt László, Lichtscheidl József, Kocsis Ottó, Kovács Árpád, Horváth Ilona, Hajdú Árpád, Kenessei Stella.
A faluban Schubert Miklóst, mint kiváló sportolót, a község sportéletének fellendítojét, Kocsis Ottót, mint a háziipar megalapítóját, Kenessei Lászlót, mint kiváló hangú kántort emlegetik. Kenessei Lászlónétól a nevelők akkori életkörülményeiről is sokat megtudtunk. "Viszonylag jobban élt a kántortanító, akinek 6 kh rosszminőségű földjárandósága, fajárandósága, párbér, misepénz járandósága is volt a tanítói fizetésén kívül. Legjobban vártuk a halottak litániáját, amit évente két alkalommal tartott a plébános a temetőben. Ekkor a kántor kihelyezett kalapjába pénzt dobtak. Ilyenkor vehettünk magunknak új ruhát. A kalapban nem ritkán több pénz gyűlt össze, mint amennyi a férjem egész havi fizetése volt."

A tanítóság irányította teljes mértékben a falu népművelését az 1920-as és 30-as években. Továbbtanuló nem nagyon akadt ebben az években.
A régi iskolából két híres ember került ki. Az egyik Balogh György ágh.ev.igazgató tanár, a soproni iskolák klasszikus műveltségű tanára,
aki 1680 körül a jénai egyetemet látogatta. A másik neves embere községünknek Tóth Antal bogyoszlói plébános, aki írói tavékenységén keresztül vált közismertté. Élt 1801-1861 között.

Az iskola államosítása 1948 augusztusában történt. A község erősen vallásos lakossága ezt nem fogadta nagy lelkesedéssel. A régi iskola homlokzatán még ma is ott van a kereszt, nem engedték meg, hogy bárki is levegye.

Nagy jelentősége volt az államosításkor a GYSEV dolgozói segítségének, szabadidejükben, vasárnap kijöttek az iskolába, s azt kivül-belül újjá- varázsolták. A GYSEV dolgozók áldozatos munkavállalását márvány emléktábla örökíti meg az iskola falán.

Az államosított iskolában két tantaremben 1-3 és 2-4 osztályokban összevonásban folyt az oktatás Kenessei Stella és Balogh János vezetésével. Az 1948/49-es tanévben a tanulói létszám 103 volt.
1951-ben Kenessei Stella helyére Torma Ferencné került.
1955-ben az iskolát három tanerőssé fejlesztették, ekkor került az iskolához Bíró János.
1956-ban negyedik taneroként Tömördy Béláné került az iskolához.
1959-ben Torma Ferencné és Bíró János helyére Varga Pál és Varga Pálné kerültek.

Az 1961/62-es tanév oszén a szülők javaslatot tettek, hogy a Fertődre bekörzetesített tanulókat vissza kellene hozni Fertőszéplakra. A szülők javaslatát a Kapuvári Járási Tanács V.B. Muvelodésügyi Osztály vezetoi indokoltnak találták, a kérésüket támogatták, s 250 000 Ft állami támogatást biztosítottak az új iskolaszárny építéséhez.

Az új öt tantermes iskolaszárny építése 1963 májusában kezdődött. Az építéshez a lakosság családonként 300 Ft-val és 4-5 nap tásadalmi munkával járult hozzá. Az iskolában 4 tantarem, neveloi szoba, igazgatói iroda, két szertár, valamint zsibongó épült.1963. augusztus 20-ra elkészült az új iskola, s alkotmányunk ünnepén fel is avatták.

Lehetové vált, hogy az 1963/64-es tanévet már a felsotagozat is Fertoszéplakon járhatta. Ekkor kerültek az iskolához Dr. Sass Béláné, Gergely Pálné, Balogh Zsuzsa és Dosztál Magdolna.
1969 oszén készült el a 6 lakásos pedagógus ház, így sikerült gátat vetni a gyakori nevelőcserének.

Kialakult az iskola törzsgárdája, tagjai: Balogh János, Tömördy Béláné, Varga Pál, Varga Pálné, Dr. Sass Béláné, Kovács Lajos, Matusek László, Matusek Lászlóné, Horváth Lászlóné.

Az iskola neveloi voltak 1948-tól az államosítás után: Torma Ferencné, Bíró János, Kenessei Stella, Ruisz András, Módos István, Horváth Magdolna, Patonai Lászlóné, Sipos József, Cséry Samuné, Takács Antalné, Mincsik Andor, Szalay Csabáné, Szabó Lászlóné, Gátas Ferencné, Szucs Miklósné, Kerék Imre, Kerék Imréné, Tóth Magdolna, Tóth Éva, Süto Julianna, Balogh Zsuzsa, Gergely Pálné, Dosztál Magdolna, Orbán Zsuzsa, Vaderna Margit, Breiderbach Katalin, Pájer Gizella, Horváth Mihók Erzsébet, Kiss Teréz, Szabó Klára, Hipságh Anna, Lapis Katalin, Kiss Ibolya, Biacsics Anna, Pócza Márta, Bánhidy Edit, Szucs Miklós és Németh Melinda.

Az iskola felszereltsége 1974 végén: 2 db televízió, 3 db rádió,
5 db diavetíto, 3 db lemezjátszó, az összes földrajzi és történelmi térkép, fizikai és kémiai alapfelszerelések, applikációs felszerelések minden alsós osztály számára, applikációs képsorozatok földrajzból, történelemből, élovilágból és oroszból.

A tanulók létszáma az 1963/64-es tanévben 229, az 1974/75-ös tanévben 148.
A 8. osztályos tanulók beiskolázása (26 fo) az 1963/64-es tanévben gimmnáziumba 8 fő, technikumba 1 fő, szakmunkásképzőbe 11 fő, nem tanult tovább 6 fő.

Az iskolatörténet lezárva 1974 végén.