Közhasznú információk
Önkormányzat
E-ügyintézés
Közérdekű adatok
Intézmények
Vállalkozások
Civil- és sportélet
Hitélet
Településünkről
Látnivalók
A széplaki önkéntes tűzoltók III. rész - A „tűzvadász” |
Írta: Lukács Béla |
A falu közösségi életének aktív részese volt évtizedeken át a Horváth család. A mindennapi életben helytállni sohasem volt könnyű dolog. Azok az emberek, akiknek a munka mellett jutott idejük, energiájuk a közösségért dolgozni, tiszteletet érdemelnek. A mai ember sokszor el sem hiszi, hogy régen sem volt könnyebb, egyszerűbb az élet. Horváth Lászlóné Marika néni falunk lakói közül sokakat tanított nap, mint nap, fáradságot nem ismerve. Emellett a Vöröskereszt helyi szervezetét 33 évig vezette, így kapcsolatba került nem csak a gyerekekkel, hanem fiatalokkal és felnőttekkel egyaránt. A közösségi munkája mély nyomot hagyott falunk ma élő lakosságában.
Párjának, Horváth Lászlónak így nem volt kérdés, hogy részt vegyen a falu közösségi életében. A közösségi élet több területén is munkálkodik Laci bácsi. Segít az iskolai szakköröknek, a falu közösségi életében tevékenykedik, a vadászathoz, a sporthoz erős szálakkal kapcsolódik. Az élet számos területén nyíltak lehetőségei. Lehetett volna talán híres futballista, de ő a családját választotta a sportkarrier helyett.
A falunkban ekkor már működő tűzoltó szervezethez csatlakozik, ahol 38 évig szolgálja a falut, mint tűzoltó. A tűzoltóságnál parancsnoki tisztséget betöltve a közösség meghatározó személyévé válik, így még napjainkban is megbecsülés övezi személyét.
Fűzi János - Élő Kálmán - Lajber Ottó - Horváth Dori Kálmán - Lajber Ernő, majd Horváh László követték egymást elöljáróként, parancsnokként a tűzoltószervezetben. Így tehát a rendszerváltás előtti időkből Laci bácsi az, aki még visszaemlékezhet azokra a hajdani szép időkre.
Horvát László parancsnok emlékei a fertőszéplaki önkéntes tűzoltóságnál eltöltött közel négy évtizedről:
Az emlékek az idő múlásával megkoptak, lassan a feledés homályába merülnek, így csak nehezen tudom felidézni azokat a fontosabb dolgokat, amelyek az akkori éveket, jellemzik. 1965-ben leszereltem a katonaságtól, ekkor kerültem a tűzoltó egyesületbe, mint felnőtt tag.
Korábban már résztvettem a tűzoltómunkában, mint ifjúsági tűzoltó Balogh János és Élő Kálmán mellett. A tűzoltószertár ekkor még a templom mellett található. A katonaidőm előtt épül meg az új kétgarázsos tűzoltószertár a tűztoronnyal. A tűztorony a templomtoronyból történő tűzfigyelés feladatát veszi át. Ifjúsági tűzoltóként még emlékszem azokra az időkre, amikor a toronyból figyelték a falut és a falu határát. A feladat elvégzésére aratási időben méginkább odafigyeltek. Ebben az időszakban váltott szolgálatban figyelték a mezőket, így igyekezvén megelőzni a tűzeseteket.
Lajber Ernő Süttörre költözött, a parancsnoki hely megüresedett. Ideiglenesen engem bíztak meg a parancsnoki feladatokkal. A szükséges riadó-felszerelés és egyéb dolgok miatt volt szükség mindenképpen hadra fogható tűzoltóparancsnokra. A későbbiek már viszont nem változik ez az állapot, így maradtam közel két évtizedig parancsnok.
Az én parancsnoki munkám már az új tűzoltószertárban kezdődött. A korábban már említett Csepel 352-es nem üzemképes, így cserére szorult. Rendkívül sajnáltuk a régi autót. A széplaki tűzoltók élete egybeforrt a régi autóval. Az egyesület büszkeségét korábban a falunkban megrendezésre kerülő versenyen – első helyezéssel - nyerték a széplaki tűzoltók. Sajnos az idő eljárt az autó fölött, cseréje elkerülhetetlen volt. A soproni laktanyában hívatásos tűzoltóként szolgáló Lukács Ferenc Csepel gyártmányú tartályos autóját kaptuk meg. Ez ugyanolyan típusú, mint a régi Csepel 352-es, de már kicsit modernebb. A tartálya hab-víz keverékkel tölthető meg. A gépjárműparkunk tovább bővült egy személyszállításra alkalmas járművel is. A társadalmi munkában épült szertár másik garázsában a ZUK típusú autónk kapott helyett.
Önkéntes tűzoltó szervezetünk rendkívül erős csapattal képviselte a falut minden versenyen. Emlékeim szerint, ahol indult a csapat ott mindig az elő három helyezés valamelyikén végzett.
A széplaki önkéntesek híre országos szinten is megjelent. Történt az, hogy - jó szokás szerint - a megyei versenyt megnyertük, így országrészi versenyre mehetett az egész felnőtt csapat a lány csapattal együtt.
A TSZ Csepeljével utaztunk Esztergomba. A versenyen szépen szerepeltünk. Az eredményeink önmagukért beszélnek. A férfi csapat 2. helyezése és a lány csapat 3. helyezése – akik külön díjként egyenruhát kaptak – rendkívüli teljesítményünket jutalmazta.
Az évek alatt több tűzesetnél vettem részt a faluban. A legemlékezetesebb az volt, amikor Kuslitsék pajtája égett. Kézi kocsi fecskendővel oltottuk a tüzet. Emlékszem a kocsi fecskendő még egy jó ideig megvolt a faluban. Majd lassanként darabonként szétosztásra került. A Szimicz ház, ’62-ben a Módos ház pajtája, valamint a szeméttelep tűzoltásainál vettem részt a faluban.
Számomra a tűzoltóversenyekre készülődés és a gyakorlatozás volt mindig is a legemlékezetesebb a tűzoltóságnál eltöltött munkában. Ha eszembe jutnak azok a szép nyári estét, amikor a kék ég alatt ragyogóan tiszta levegőben gyakoroltuk a száraz és vizes szerelést. A falu képéhez szervesen hozzá tartozott az a kép, amikor is az óvoda előtti tűzcsapról vettük a vizet a szereléshez. Öröm volt nézni a sok lelkes tűzoltót, ahogyan a Kakukk félé futva gyakorolták a száraz szerelést. A lelkesedés megadta a munka örömét, ez adott nekem - parancsnoknak - erőt ahhoz a csapatépítéshez, amit folytattam a tűzoltó szervezetben. Legnagyobb büszkeségem az egységbe kovácsolt csapat, amely irányításom alá tartozott. Nem tudok olyan időszakot felidézni a negyven év alatt, amikor is nem töltött el büszkeség, hogy én lehetek a parancsnoka a széplaki önkéntes tűzoltó egyesületnek. Az emberek munkája és hozzáállása példaértékű. A csapatom minden tagjára elismerően gondolok a mai napig. Köszönöm a faluért és a tűzoltóságért végzett munkájukat.
Akármilyen összetartó és jó csapat volt a mienk, természetesen mindig mindenhol nem lehettünk jelen. Így egy kicsit szomorú szívvel emlékszem azokra az időkre, amikor is a tudásunkat nem tudtuk kamatoztatni. A közelmúltban a megyei versenyekre Fertőd irányítás mellett mehetett versenyre egy-egy falu tűzoltósága. Tehát csak akkor tudtunk bizonyítani, amikor lehetőséget kaptunk.
Közel 20 évig voltam tűzoltóparancsnok, de annyira elhivatott csapatom volt, hogy a mai napig őrzök olyan történetet, ami hűen tükrözi az akkori tűzoltók hozzáállását.
Hegykőn voltunk versenyen. Csak a győzelem volt számunkra az elfogadható eredmény. Azért, hogy ez meg is valósuljon mindent megtettünk. Hogy gyorsabb legyen a szerelés, tömítés nélkül szereltük a tömlőket. Ez nem a legjobb módja a szerelésnek, de gyorsítja a folyamatot, az biztos. A víz elkezdett spriccelni, de ez nem jelenthetett gondot az elhívatott csapatnak. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, egy vállalkozó szellemű tűzoltóm, a kabátját borította a tömlőkre. A hivatásos tűzoltó semmit nem vett észre az akcióból, ezért a várt eredmény nem maradt el. Büszke voltam a csapatra ezért a hozzáállásért.
Megadatott nekem még tűzoltóként, hogy Fertődről leváltunk, és a rendszerváltáskor a következő generációnak adtam át a stafétát.
A tűzoltó egyesület tiszteletbeli parancsnoka maradtam, ez a tény a mai napig elismerése a négy évtizednyi munkámnak, amit a faluért végeztem.
A széplaki tűzoltóságnál eltöltött évek alatt az a nap marad számomra a legemlékezetesebbnek, amikor az Eszterházy kastély Pálma házában megrendezett ünnepségen részt vehettem. Az eseményen több tűzoltó társammal együtt vettünk részt. Ekkor ünnepeltük a széplaki önkéntes tűzoltó egyesület fennállásának 100. évfordulóját. Az ünnepségen ismerték el azt az áldozatos munkát, amit a falunk tűzoltói végeztek az elmúlt egy évszázadban. Ennek kézzel fogható emlékét mai napig őrzöm. A tűzoltóságnál eltöltött évek meghatározták életem egy részét. Hálás szívvel gondolok vissza azokra az emberekre, akik segítsége és munkája nélkül nem működhetett volna az egyesület. Büszke vagyok azokra, akik a parancsnokságom alatt keményen dolgoztak a közös céljainkért. Önkéntes tűzoltóként nem is kaphattam nagyobb elismerést, mint azt, hogy részese lehettem a 100 éves hagyománnyal rendelkező széplaki önkéntes tűzoltó egyesületnek.
Az események sodrában számtalan kitüntetésben és elismerésben részesültek tűzoltóink, így Laci bácsi is. Azt, hogy nem említi, még nem azt jelenti, nem tudunk róla. A parancsnok ismeretei rendkívüli mélységekben járnak a tűzoltó munkával kapcsolatban. Díjak, elismerések helyett általában szakmai ismereteik alapján mérik munkájuk, tudásuk eredményeit. Nem kell csodálkozni azon, ha Laci bácsi sem tesz említés az évtizedek alatt kiérdemelt elismerésekről. Lehet, hogy fontosabb egy tűzoltóparancsnoknak az, hogy gondolkodás nélkül tudja sorolni, hol van tűzcsap a faluban. A szerelési munkák eszközeit, a tűzoltók felszereléseit, a vízsugarak fajtáit nem is említve. Sorolhatnánk reggeltől estig azokat a szakmai ismereteket, amivel a parancsnoknak rendelkezni kell.
Legfontosabb erénye a vezetőnek, hogy büszke társaira. A falu közösségét most is támogató ember, tanúbizonyságát adta ennek. A tűzoltóság fennállásának 100. évfordulóján készült egy videó felvétel is. Azokat az embereket láthatjuk ezen a felvételen, akik dicsőséget hoztak falunknak. A féltve őrzött emléket Laci bácsi őrzi. A videószalag felbecsülhetetlen értékkel bír falunk emlékei között. A szalag sajnos sérült, szakadt.
Meg szeretném köszönni Horváth Lászlónak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a videókazettát. A felvétel megmentésére és digitalizálására a szükséges lépéseket megtettem. Remélem igyekezetem nem lesz hiábavaló, és sikerül megmenteni a felvételt. A munkálatok befejeztével lehetőség nyílik arra, hogy betekintést nyerjen minden érdeklődő a történelmi eseménybe. |