Április 28.-án volt vendégünk a Sillye család. Részt vettek az esti szentmisén és családi tanúságtétel keretében tettek tanúságot hitükről. Sillye Jenő, mint Apa, Nagypapa, felesége Julcsi, mint Anya, Nagyanya. Példaképei annak, hogy a házasság nem egy ötperces történet, hanem az Úr előtt tett fogadalom, egy életre kötelez bennünket. Ahogy azt mindnyájan idézni szoktuk, jóban – rosszban. Biztosan nekik is voltak eddigi életük során nehézségeik, de társakként segítették egymást, és ma is fellelhető a csillogás szemükben, ha egymásról beszélnek. Az Úr öt gyermekkel és sok unokával ajándékozta meg Őket. Mindig együtt, ma már a menyekkel és unokákkal kiegészülve mennek a templomba.

Nem kérdés a hit, hanem életforma. Példát mutatnak.

Nem megállnak az ajtóban és betolják a gyereket a templomba, aztán távoznak, hanem együtt mennek. Mi miért várjuk el gyermekünktől azt, amit nem teszünk? És ami sokkal rosszabb miért kérjük számon tőle?

Sokszor panaszkodunk, hogy gyermekeink nem járnak templomba. Egyik alkalommal Megyés Püspök Úrral beszélgettem erről, és a válasz rövid volt: Ti vagytok ott, oldjátok meg.

Bármennyire szigorúnak tűnik a mondat, igaz. Mi vagyunk azok, akik neveljük a gyermekeinket, mellettünk nőnek fel. Mi vagyunk azok akik a követendő példát mutatjuk számukra. Ők a tükörképeink. Tehát, ha valami nem tetszik, először magunkba keressük a hibát.

Rendszeresen kifogásokat keresünk: „Ők mások, mint mi voltunk!” stb...   Miért? Ők nem Isten gyermekei?

Íme itt járt közöttünk az élő példa, és válaszokat adott kérdéseinkre, melyeket így foglalhatunk össze: Nem kérdés a hit, hanem életforma…

A tanúságtételen készült fényképek ide kattintva tekinthetők meg.