Húsvét ünnepére készülve, a nagycsütörtök éjszakáján Jézussal történt eseményekről, pontosabban elárulásáról gondolkodtam. Júdás, amint tudjuk, - egy a tizenkét tanítvány közül-, áruba bocsátotta Mesterét. Talán nem is kellene, hogy meglepő legyen e lelkében összeroppant tanítvány magatartása, ugyanis ő nem az első, és nem is az utolsó, aki pénzszerzésre használja az embertárs eladását.

Akár a rabszolgasorsra gondoljunk, akár a mai modern emberkereskedelemre, mindig nagy piacot jelentett ez az elfoglaltság, mindig értelmet láttak ebben az illetékesek.

Ami talán meglepő ebben a történetben, az az, hogy egy olyan embert ad el 30 ezüstpénzért Júdás, aki vele és tanítványtársaival mindig úgy viselkedett, mindig úgy viszonyult hozzájuk, mint testvér, sőt sokszor, mint szerető atya. Persze azt tudjuk, hogy sem a testvéri szeretetben, sem az atyai szeretetben, nem találják meg sokan mindazt, amit ettől a kapcsolattól várnak. Valószínűleg ez történhetett Júdással is.

Valamiért csalódott a Mesterben és egész tanítványságában és talán ennek tudható be emberinek semmiképp sem nevezhető tette.

Manapság is elárultatásokkal szembesülünk nap, mint nap. Farkastörvények uralkodnak. Pillanatnyi előnyökért, kicsinyes bosszúkért sokan még „az Istent is eladnák”.

Vannak, akiknek életformájává vált a konfliktuskeresés. Vannak, akik az „Igazságosztó” jelmezébe bújva szúrják hátba azokat, akik becsülettel teszik a dolgukat.

Gondolkoztam azon is, hogy vajon miért a tavasz kezdetén ünnepeljük a Húsvétot?

Talán azért, mert a hideg, szeles, barátságtalan tél után a napfény nem csak a testünket melegíti fel, de lelkünket is megérinti.

Tudunk hinni! Hinni abban, hogy van megújulás. Hinni abban, hogy a természet mellett mi is meg tudunk újulni!

Szükségünk van a megújulásra!

Mi itt Fertőszéplakon nap mint nap találkozhatunk a megújulással. Új dolgok honosodnak meg, régi dolgok szépülnek meg. Köszönhetően a számos lehetőségnek, sokan váltottak sportosabb, egészségesebb életformára.

Olyan élmények érintenek meg bennünket, amelyek sokáig elfeledettek voltak. Felfedeztük újra, hogy jó együtt lenni.

Megújulunk, de az út elején tartunk. Sokat és sokszor el fogunk bukni, fogunk hibázni. Biztosan érnek majd bennünket igaztalan vádak és mindannyiunknak meg kell járnia a maga Golgotáját.

Kívánom, hogy amikor eljutunk oda, hogy megítéltessünk, akár az embertársaink részéről is, felemelt fejjel tudjuk kihúzni magunkat és bátran nézhessünk mindenki szemébe.

Van példa előttünk!

Ecce Homo. Íme az Ember.

Azt kívánom minden fertőszéplaki EMBERNEK, hogy mindig és minden körülmények közt tudjon ember lenni és embernek maradni. Tudom, sok a nehézség és egyre nehezebb az élet. Tudom, nap mint nap Édesanyák és Édesapák, Nagyszülők és gyerekek meghozzák a maguk áldozatát egymásért, a családért, az életért.

De mégis szerencsések vagyunk, mert van hitünk és van reménységünk!

Ha matematikailag fogalmazunk, akkor az mondhatjuk, hogy Júdás valamit elszámított.

Elszámította a közvetlen kora és az utókor megítélését viselt dolgai iránt. Az, hogy pillanatnyilag elégtételt szolgáltatott az írástudóknak és a zsidó főpapoknak, ehhez nem fér kétség. Viszont ő már nem érhette meg, azt a Húsvéti üzenetet, amely nem csak az akkori tanítványi és követői hitéletre nyomta reá bélyegét, de végképp meghatározta a kereszténység születése körüli állapotokat és annak most már, több mint kétezer éves gyarapodását, fejlődését.

Nem érhette meg ezt, a húsvét reggelen az emberi lélek és értelem mélyéig ható üzenetet: Halott voltam, de íme, élek örökkön örökké.

Minden fertőszéplaki polgárnak Áldott Húsvéti Ünnepeket Kívánok!