Minap, hogy álldogáltam a sírod előtt, eszembe jutottak a régi beszélgetéseink.

Sok éve, hogy elmentél, de szinte nincs olyan nap, hogy ne emlegetnénk. Gyakran elhangzik: „ahogy a Laci mondta”…”úgy mint a Laci”… A neved fogalom volt, azon kevesek egyike voltál, akit „gyütt-ment” létére nem csak befogadtak, de tiszteltek és nagyon szerettek. Te voltál „Az Asztalos” a falu asztalosa. Akihez épp oly bátran fordulhattunk a bonyolult csigalépcső megalkotása ügyében, mint a leszakadt szekrényajtó megreparálása miatt. Ha pedig új kapát vettünk, ki tudott volna jobb nyelet csinálni? „Majd átviszem a Coloshoz!”

Emlékszel? Mennyit beszélgettünk? Egy-egy pohár bor mellett a pincében, mint afféle férfinépek, mennyiszer „megváltottuk a világot” és milyen sokszor megbeszéltük a falu „nagy dolgait”!

Lobbanékony voltál és egyben bölcs. Vitatkoztunk...de mennyit!!! Sokat tanultam Tőled! Például, hogy nagyon is kellenek a viták. De soha nem álltunk fel úgy, hogy haragudtunk egymásra. Megpróbáltam a Te nézőpontodból is látni. Így teszek most is. Azt hiszem, csak úgy érthetjük meg igazán a másikat, ha az Ő szempontjából is képesek vagyunk látni a problémát.

Mindig szekáltál: Járj biciklivel! Most biztosan örülsz, hogy megfogadtam a tanácsod. Tudod, igazad volt! Sokan megállítanak! És ez jó….beszélgetünk. Annyi minden előjön. Olyan sok probléma van, ami nem jut be az irodába, egyszerűen azért mert „nincs útban”. De ha már arra járok, elmondják. Te sem sajnáltad az időt a beszélgetésre. Tudtad, az is segítség, ha meghallgatod az embereket. A véredben volt a jót tenni akarás!

Sokszor emlegetted, hogy a temetői Szentháromság szobor, mint Széplak legrégibb szobra milyen rossz állapotban van. Most biztosan örülsz, hogy hamarosan régi szépségében fog ragyogni.

Tudom, tudom…az eső még mindig gondot okoz, ha hirtelen zúdul le, de hát nem lehet mindet egy év alatt megoldani. Hidd el, dolgozunk rajta. Azon is, hogy a kerékpárosok ne száguldozhassanak a Soproni utca járdáján.

Bizonyára, most is elmondanád, ha valami nem tetszik. De tudom, azzal a segítő szándékkal, amivel mindig is éltél. Egyszer azt mondtam Neked, csak az bántja a másikat a bántás kedvéért, akinek a lelke zaklatott és nincs benne rend. Egyetértettél.

Hiszem, hogy figyelemmel kíséred, hogy és ahogyan dolgozunk. Keményen, megfontoltan, vitatkozva, de nem haragudva, ügyesen, de nem ügyeskedve. Vannak terveink, és ami a fő itt a testületben mind a heten azon dolgozunk, hogy ezek megvalósuljanak. Jó így dolgozni, hogy egy irányban húzunk.

Panaszkodtál mindig a focira…látod, most már női csapatunk is van! Sőt az IFI is beindul!

Kerékpárosok, jógások, kosárlabdások,asztaliteniszezők, lovasok….van itt élet!

Jobb, felszereltebb lett az iskola. Az óvoda is szépül és újra élet van a magtárban is. Nem hitted volna ugye, hogy milyen sok Széplaki tud összefogni a faluért?!

Odafigyelünk, rendezett és szép a falu.

Takarékoskodunk, erőt gyűjtünk, van megvalósítandó terv bőven. Dolgozunk!

Hamarosan közigazgatásilag a régió egyik központja leszünk. Székhely település. Sok munkánk van benne.

Elindult Széplak…hisszük, hogy jó irányba indult el!

Szabó Laci Te mindig itt vagy köztünk, azok közt, akik ismertek és szerettek és tudjuk, „őtt-káttanál” ha elbitangolnánk.

Számítunk Rád!