A balázsjárás a farsang időszakára, február 3-ra (Balázs napjára) esik. Szent Balázs püspök a gyerekek védőszentje volt, de nevét a torokfájás gyógyítójaként is emlegették. A legenda szerint egy asszony fiát, akinek halszálka akadt meg a torkán, imájával mentette meg a fulladástól. Az asszony hálából ételt és gyertyát vitt neki. Ennek emlékére szokás az ún. Balázs-áldás, vagy balázsolás, amikor a katolikus pap a gyermek álla alá két gyertyát tesz keresztbe és imát mond.

A Balázs-áldás könyörgése:

Szent Balázs püspök, és vértanú közbenjárása által szabadítson meg és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden más betegségtől. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

A balázsáldás egyházi szokása mellett a balázsjárásról a 17. század óta vannak rendszeres feljegyzések. Az iskoláskorú gyermekek házról-házra járó, adománygyűjtő, iskolába toborzó, köszöntő szokása. Maskarába öltözött gyermekcsoportok jártak házról-házra. Egyikük Balázs püspököt személyesítette meg - fején papírsüveggel -, a többieken papírcsákó volt, oldalukon fakard. A háziaktól kapott szalonnát, babot, zsírt, tojást a gyerekek elvitték a tanítónak, aki azután megvendégelte őket. Ha esetleg pénzt is kaptak, azt az iskola, vagy a templom céljaira használták fel.

Iskolánkban mi is megemlékeztünk Szent Balázs püspökről.  Énekkaros tanulóink Csetkovics Gabriella tanító felkészítésével elénekelték és eljátszották a balázsjárással kapcsolatos adománygyűjtő köszöntést. Nagy érdeklődéssel és köszönettel fogadtuk a lelkes diákok szereplését.